„Bíró Sporttárs, ….. alapfokú engedelmességi vizsgára jelentkezem!”

Nyílnak a hóvirágok , süt a Nap, de a bőrünk alá is befúj a fagyos szél.

A pálya mintha mocsár lenne, a próbavizsgán még Hugo nevét is elfelejtem, pedig az oktatónknak kell csupán bemutatkozni. Ahogy a szívem kalapál, olyan intenzitással kezd az addig békésen a lábam mellett ücsörgő kutyám felugrálni rám.

Mondhatom szép…idegesen a hangszínem, hangelejtésem és a határozottságom sem értelmezhető, ha nem tudok uralkodni magamon, akkor szegény Hugo mit kezdhet velem?! Mégsem várhatom el tőle, hogy laza pórázon végigvigyen a pályán, kanyarodjon velem, fusson, lassítson, aztán ellavírozzon velem négy ismeretlen embert helyettesítő olajos kanna mellett. Majd amíg teljesen megnyugszom kicsit leül és vár, egy helyben marad, amíg elsétálok úgy tíz métert, gondolkodom és visszamegyek érte.

Hugo ügyes volt, jutalomfalat és klikker nélkül végig figyelt, követett a szemével.

Amit gyakorolnunk kell nagyon: séta közben láb, ül, marad és vár, amíg én tovább sétálok. Nem vált pozíciót és nem is jön utánam. Sajnos ez se ültetés se fektetés után nem ment ma. Mindig követni kezdett. Figyelnem kell arra, hogy bármennyire is elkap a vizsgadrukk akkor sem akarok semmit sem megoldani pórázzal. Ha kiszagol, ahogy ma az egyik kanna felé, akkor nem a pórázzal húzom vissza vagy tovább, hanem inkább megállok és magamhoz hívom, követésre ösztönzöm. Pont az az egyik fő cél, hogy mindent laza pórázzal csináljunk végig, vagyis úgy mintha nem is lenne.

Azt hiszem Hugo most jutott el addig, hogy érti mi történik amikor pórázt kap. Ma viszonylag gyorsan elkezdett szépen jönni velem, az autó felé is, illetve ki a kapun pórázzal, elég volt kétszer gyorsan irányt váltanom, hogy ne feszüljön bele a pórázhúzásba.

De, ami a legnagyobb sikere a január eleje óta tartó tudatformálásnak: ma ahogyan a tesóméknál viselkedtek, a gyerekekre figyeltek, ahogy Léna sokszor meg tudta simogatni Hugot , aki még kézjelre is ült és feküdt . Igaz fogyott a jutifalat rendesen, a husigombócnál már csak a földimogyoró volt ösztönzőbb. Tesóm is megállapította, hogy nagy változást lát!:)

A gazdiképző kutyasuliban a próbavizsga mellett ma kipróbáltuk mi történik, ha kutyát cserélünk. Jó sok jutifalattal lehetett dolgozni . Matyival a szálkásszőrű tacsival fél szavakból is értettük egymást! Okosan jött mellettem, ült feküdt, figyelt. Nem tudom, Hugibugi hogyan szolgált Matyi gazdájánál, de jutifalatot és simogatást is elfogadott.

Fontos még gyakorolni, hogy kb öt méter távolságban Hugi addig maradjon helyben, amíg a másik pár vizsgázik.

HOGYAN LEHET AZ EMBER EGY TÜZELŐ SZUKÁNÁL IS ÉRDEKESEBB?

Kezdődik a farsang! A medvék a héten kivigyorogtak a barlangból, nem látták meg az árnyékukat, megették amit odakészítettek nekik és nem mentek vissza azonnal tovább durmolni. Következtetés: Nem sütött a Nap, ronda mínuszos hideg volt, vastag a bundájuk és éhesek voltak. Elég jól kialudták magukat és szerintük is jöhet már a tavasz.

A mínuszok elszálltak, a hétvégét végig dagonyáztuk a sárban, minden hazaérkezéskor a kutyák fürödtek a kádban, nekem meg leszakad a derekam a fekete víz után sikálástól.

Szombat: „ KINEK SIKERÜLT MÁR EGY TÜZELŐ SZUKÁNÁL ÉRDEKESEBBNEK LENNIE?” BEHÍVÁS MINDIG MINDEN KÖRÜLMÉNYEK KÖZÖTT”

1. A behívásos futóversenyt megnyertük, sőt végre a vágtázó, ösztöneit szabadra engedő Hugo megmutatta milyen a sulin kívül. Párokban indultak a kutyák, a pálya egyik végéből kellett futniuk a másik oldalon kiabáló, őket hívogató gazdáikhoz. A győztes mindig továbbjutott. Hugo a mellette rohanó Mandulába is belecsípett a táv háromnegyed részénél, de aztán hajszállal előbb beért hozzám- nem térült el teljesen a mellette loholó kutyától. Aztán a legvégén a szélvészként spurizó jack-russel terrier, Rockynak is belecsípett a fenekébe, előre féltem, hogy verekedés lesz belőle. De! Nem lett, sőt Rocky gazdáinak a fejlődést jelezheti, hogy agresszívnek tartott kutyusuk nem kezdett háborúzni, hanem tovább loholt hozzájuk.

Hugo viszont teljesen felszabadult, bandázott a többiekkel, a feladatokra lelkesen hozzám jött, figyelt rám , aztán önfeledten szaglászott, futkosott tovább. Mandulával kergetőztek legtöbbet, de először a suli alatt, Hugo ment oda Masnihoz, az uszkár lányhoz és nem fordítva!

A helybenmaradásos versenyben is dobogósok voltunk, másfél percig kellett a kutyáknak mozdulatlanul ülniük, szemben a tőlük néhány lépésre álló gazdájukkal. Hugi 47 másodpercnél egyszer bemozdult, de bírta ügyesen.

Mátyással, a drótszőrű tacsival végigjártuk a vizsga első felét. Laza pórázzal futás, lassítás, fordulás , láb mellett ültetés. Jól ment, de iskolán kívül azért ezt még csak 50 százalékos eséllyel tudnánk jól végrehajtani. A többieknek addig helyben kellett tartaniuk a kutyákat.

BEHÍVÁS MINDEN KÖRÜLMÉNYEK KÖZÖTT. A 3 alapfokú csoportnak ez alkalommal közös előadást kellett végignézni, úgy, hogy közben a kutyáink mellettünk maradjanak, laza pórázon, nyugton. Az egy idő után nyugtalankodó kutyákat az oktatók elvitték kicsit sétálni . A bemutatón egy kék vödör volt a kutya, egy oktató a hatalmát visszaállítani kívánó lúzer gazdi és 15 méter szárítókötél volt eszközként a kezében. Nem igazán értettem az előadást, vasárnap ezért Balázs elmagyarázta .

A BEHÍVÁS ÉLESBEN PICURRAL CSŐDÖT MONDOTT. Délután amikor indulnunk kellett a tévébe élő adásba, Hugo szépen beszállt az autóba, Picur pedig elfutott. A macskás bácsi háza felé, úgy 70-80 méterre. Eltűnt a szemem elől, köddé vált, felszívódott, sár és lomb színű lett. Amikor a füle botját végre megmozdította és sovány malac vágtában elindult nagyjából felém, meglátta az úton ácsorgó fiatal németjuhász keveréknek tűnő szukát. Hiába hívtam. Nagyon lassan mozdulva elkezdték egymást bemérni. A kicsi szőrös babakutya, Picurka hatalmas oroszlánnak képzelte magát, az egója elhajlította a felette magasodó tölgyfák ágait. Meg se hallotta, hogy hívom! A nála háromszor nagyobb kutya csak állt. Ahogy közelítettem Picur felé úgy ment ő is neki az idegennek. Mintha konstatálta volna, hogy szuper, a falka -sereg megérkezett, támadunk. Nekiugrott a másiknak, de az nem hagyta magát. Kegyetlenül összeverekedtek, Picur csak úgy gurult és bukfencezett többször, azt hittem már elkapta a nyakát a másik , de újra támadt. Én meg rohantam és ordítottam, sikerült az idegent sokkolnom, egy pillanatra odébb lépett én meg el kaptam Picur marját és felemeltem a magasba. A másik elfutott én meg szorítottam az oroszán sörényét, rohantam vele az autó felé és bevágtam a hátsó ülésre. Azt hittem menten felrobbanok csak előbb kiugrik a szívem. Még az autóban is üvöltöttem a magamét, a tévében sem hagyott el a dühöm. Hugo ezt érezve még a szokottnál is jobban viselkedett, tárt ajtónál is ott maradt ahol mondtam, ki nem merészkedett. Picur lehajtva a fejét láthatatlannak tettetve magát ott sündörgött mellettem, de nem vettem róla tudomást. Kiközösítettem a falkából. Nem tudom, hogy magát falkavezérnek képzelő egyedet ki lehet –e valójában közösíteni. Vacsorát sem kapott, rá se néztem, meg sem simogattam. A düh- ládámban mára is maradt. Ha így folytatom viszonylag gyorsan képes leszek az ágyról is leteremteni. Tudom, hogy nekem kell a kutyákhoz való viszonyomon változtatni, visszatalálni oda, ahogyan ez még otthon , vidéken működött. Bár akkor nem voltam falkavezér. Golyó mégis kellő távolságból tisztelt, ahogy a többi családtagot is. De szerintem ez elsősorban Misi bácsi nomád bánásmódja miatt alakult így, hiszen Golyóka kis korában ott lakott náluk, csak később hozzánk költözött…

Vasárnap – „Dugidugidugi” – avagy hogyan kommentálnánk kutyánk viselkedését, mire gondolhatnak ők amikor…

A szinkronizálás zseniálisan vicces volt, Balázs, Artúr Liza iránti érdeklődését foglalta szavakba :)) Nagy élmény kutyáink viselkedését figyelni, és nem tudom, hogy egy mellettünk -jó esetben 15-17 évig élő állat jeleit, rezdüléseit meg tudjuk-e érteni annyira, mint amennyire ő képes ránk figyelni és a szívünkbe látni?!

1. vizsgafeladat második része: négy idegen kerülgetése kívülről-belülről

2. ültetés, fektetés, helyben maradás távolodással

3.akadálypálya Hugo nagyon élvezte, a foglalkozás végén Picurral párosban is bemutatót tartottak.:) 1. 15-20 centis akadály átugrása, 2. piramison föl- le , 3. autógumiba mind a négy lábbal belépni, 4. kúszó csövön be-ki 5.végül üveget felborítani.

• ültetés, fektetés csak kézjellel
• Hugo jutifalatjára bukik az egész csapat – frankfurti virsli E621-gyel???!!! Nátrium glutamát, az ötödik íz, vagy másként a finom íz, a kínai szindrómáért felelős adalékanyag, meg kell próbálni kiirtani az étrendünkből. De, annyira jó ízt ad mindennek, hogy a példa szerint még a kutyáknak is kell!

El kell jutnom addig, hogy az egyik kutyát helyben maradásra utasítsam amíg a másikkal foglalkozom… túl közel vannak hozzám.

Kötődés próba

Szerintem ma Hugibugi volt a nap hőse. A többiek megszavazták, hogy szerintük Ő kötődik legszorosabban a gazdájához, ezért az oktatónk vele mutatta be a kötődés próbát. Aztán meg Dömperrel, mert a gazditársak szerint ő az aki, pedig a leginkább nem törődik azzal mit csinál a gazdája .

Hugot szorosan körbevették az emberek, egészen körülállták, szorosan, nekem pedig el kellett gyorsan és észrevétlen tűnnöm a tíz-tizenöt méterre, a pálya sarkán álló sátorban. ( Szerintem Huginak már az önmagában sokk, hogy sok ember egészen közelről fölé hajol, meg ott duruzsol mellette.) A gazdik visszaálltak nagy körbe. Hugot pedig elengedte Balázs, aztán figyeltük mit csinál.

Leengedett, majdnem behúzott farokkal nézett körbe és végigjárta a kétlábúakat, hogy hátha végre megérzi a szagomat és megtalál. De, nem voltam meg!! Tanácstalanul nézelődött, a többi kutya szaladgált, szimatolt rá se hederített az emberekre. Hugo pedig beállt a körbe, a gazdik mellé és figyelt, hogy most mi lesz. Nem keresett tovább tanácstalanul, de el sem hagyta a falkát, biztos, ami biztos. Ekkor a gazdiknak szélrózsában szét kellett spriccelni, elfutni a pályán valamerre és behívni a saját kutyáikat. Hugo meg ott maradt a tér közepén egyedül.

Odafutott Rockyékhoz hátha befogadják, aztán vissza középre, majd kinézett a kerítésen hátha ott valaki ismerős. Tétován és árván nézelődött, hogy most mi lesz? Ekkor egyszer kiabálhattam neki, pontosabban a nevét mondhattam, amire nem mondom, hogy teljesen megkönnyebülve és felszabadultan, de azonnal futott hozzám a sátor felé. Úgy éreztem, hogy nem esett jól neki ez a játék. Utána még hozzám sem jött teljesen közel, nyolcvan centit tartva leült mögém és nem mozdult.

Balázs szerint a kötődése nem kóros, normális szerinte, viszont az emberekkel túlságosan bizalmatlan, ezt valahogy ki kell oldani belőle.

Jaj, a szívem szakadt meg ahogy a sátorból lestem mit csinál. Ő valahogy nem kezd el bátran kísérletezgetni, mint Picur. ((Legalábbis a műanyag doboz alá rejtett husikat is először Picur próbálta valahogyan megszerezni. Itt a piros hol a piros helyett elég volt csak egy bögre alá rejteni valamit, a szemük előtt! Jó darabig nem jöttek rá, hogy a bögrével kellene valamit kezdeniük, nem az én kezem a titok nyitja.))

A kötődés próbához még annyit, hogy Dömpert az egész nem izgatta. Ők most otthon a gazdijával mindent átértékelhetnek. Viszonyrendezés a kajával indul. Mostantól Dömper otthon nem eszik, csak séta, vagy suli közben és mindig kizárólag a gazdi kezéből...

Nagyon izgalmas volt figyelni a kutyák viselkedését!

Csakhogy ezután Hugo feszült lett, farka lent, ment volna haza. De jött az újabb ebathlon játék, a pórázfegyelemre élesítve. A pórázt arra a csuklónkra kellett rakni, amelyik kezünkben tartottuk a fakanálon a teniszlabdát. Öt kis kapun kellett átjutnunk, 50 másodperc alatt, úgy, hogy a póráz mindig laza, labda nem esik le, kutya jön velünk, nem döntögeti fel a bólyákat.

Miután Hugot zaklatottnak, vagy sokkoltnak láttam kértem, hogy mi mehessünk elsőként akárhogyan is sikerül. – Nem tudtam úgy magamra vonni a figyelmét, hogy lenyugodva rám nézzen, jöjjön mellettem, még a bal oldalamon sem maradt. A labda leesett mindannyiszor játszott volna vele, de nem bántam, hogy szeleburdizunk, 20 pontot így is szereztünk az 50-ből , igaz időn túl is botladoztunk. Amíg aztán a többiek teljesítettek félrevonultam Hugoval és csak nyugisan lassan sétáltam pórázzal, jutifalattal, hogy újra rám figyeljen. A végén 17 másodperc alatt hibátlanul vettük az akadályokat.

Ma bemutatták hogyan néz ki az alap, egyes fokozatú vizsga, amit mindannyiunknak teljesíteni kell egy hónap múlva.

Kapun bejövünk kutya láb mellett, laza pórázon. Odamegyünk bíró sportárshoz, bemutatkozunk, ő nyújtja a kezét, és ha nem harapja le a kutya, akkor belekezdhetünk a feladatokba. Laza pórázon lábnál követés negyven lépés, hátraarc, ugyanez vissza, csak futólépésben majd lassú séta. Megfordul, kutyát leültet láb mellett. Majd fektet. Eltávolodok tőle 10 méterre és fekve marad! Nem emlékszem hogy ezután behívom, vagy visszamegyek, de fontos, hogy a vizsgán se klikker se jutalomfalat!! Ha a kutya a pályán könnyítene magán a vizsgának azonnal vége…

Aminek ma nagyon örültem és a kötődés próbáig szuper volt, hogy Hugo végre elvegyült a kutyák között és futkosott, ismerkedett, Mandulával kergetőzött legtöbbet. De Dorka figyelmét is felkeltette és Matyi , meg Igor sem közömbös neki.

A mai tervezett penzumot tegnap végeztük el és a tegnapi történt ma. Bírók vizsgáztak a pályákon ezért a forgalomban, városi zajok mellett gyakoroltuk a zebrán átkelést, az utcán heverő kaja megtagadását, és az idegen kutyással való találkozást, meg a váratlan őrült emberekkel való megmérkőzést. Az Egérútig eljutni nem volt egyszerű, Hugibugi kicsit sem figyelt rám, húzta a pórázt, ha megfordultam sem különösebben érdekelte. Balázs meg is jegyezte, hogy ő most már rendezné a kutyát… Végül jutifalattal és sok dicsérettel egyszer csak megszűnt számára a külvilág és csak rám figyelt.

A nap hőse viszont tegnap egyértelműen Eszter volt Mandulával. A zsemleszínű, Hugonál kicsit erősebb keverék szintén rendszeresen felugrált Eszterre, akit ez zavart, de nem igazán tudott vele mit kezdeni. Így tegnap egyszer csak Balázs kiadta a parancsot, Eszter pedig tartotta Mandula mellső lábait és csak tartotta a kezében hosszú - hosszú percekig. A két lábon álló kutya egyre rosszabbul érezte magát, már húzta be a farkát, próbálta rágni gazdája kezét, hogy engedje már el, de ekkor meg a másik kézzel még oda is kell pirítani az orrára. A végén el kellett löknie magától Eszternek a kutyáját és tőle teljesen elfordulni. Na ekkor, szerintem egy hajszálon múlt , hogy Eszternél nem tört el a mécses. De, Mandula azóta sem állt két lábra!! Lehet, hogy Hugóval is ezt kell lassan tenni?

Házi feladat: időt és távot növelni, nem mindig adni jutifalatot és lábnál követés!

Fárasztó ez a gazdiképző kutyasuli

Másfél óra után úgy jövök haza, mint akinek átmosták az agyát, miközben fél mázsás krumplis zsákokat cipelt fel egy hegyre. Homokhegyre ráadásul, ahol az ember talpa alól folyik a talaj.

Ma például ki kellett találni, hogy milyen egy igazi zsákmány egy kutya számára. Játsszuk el! És próbáljunk meg érdekesek lenni a kutyánk számára mielőtt halálra unná magát mellettünk.

Legyek zsákmány, legyek vadász, legyek falkavezér aki elég távolságot tart a falkatagokkal. Akitől kellő távolságot tartanak a beosztottak. Nem egyszerű mutatvány ám!

Mert hogyan viselkedik egy zsákmány? Milyen mozdulatokkal fut, mászik , röpköd egy kutya előtt??!!!

Milyen egy vadász? Balázs oktatónk megmutatta. Belenézett Zsuzsi szemébe, könyörtelenül tartotta a szemkontaktus és közben lassan cikázva közeledett Zsuzsi felé. Hihetetlen volt látni, ahogy tényleg megszületik a zavar , a félelem, ahogy egy magabiztos lény közelít feléd.

Játsszunk úgy a kutyával, hogy az ösztöneit mozgósítsuk. De, soha ne engedjük, hogy minket, a kezünket harapdálja.

Gyakoroltuk a sétát pórázfegyelemmel.

Tehát mindig laza a póráz amikor a bal lábam mellett jön velem a kutya, mellső lábai egy vonalban a lábammal. Ha, megfeszül a póráz abban a pillanatban hátra arc és másik irányba menni. Tempóváltások, séta, futás, lassú séta.

Hugo már szombaton fantasztikusan szépen követett. Balázs is nagyon megdicsért minket, a pórázt be kellett akasztani az övembe és csak úgy menni. Tényleg élmény volt nekem is, hogy Hugi mennyire magától értetődően jön rendesen mellettem. Amikor lassítok rám néz és szinte le sem veszi rólam a szemét. A pórázfegyelmet nem jutalmazzuk , nincs falatka, a kutyának tudnia kell, hogy amikor póráz van akkor valami fontos oknál fogva mellettünk kell cammognia. Egyébként az lenne célszerű, ha csak ritkán lenne szükségünk a mindennapokban pórázra.

A lábnál követéskor szorosan mellettem kell jönni és a lábhoz vezényszó után leültetem a bal lábam mellett.

Ültetés, fektetés most már hosszabb ideig és nem csak az időt kell növelni, hanem a távolságot is el kell kezdeni. 1 lépes, két lépés, aztán újra csak 1. Fontos, hogy a gyakorlás közben mindig vissza kell lépni egy lépcsőfokot, és csak aztán növelni, újra vissza és megint csak egy picit többet.

Hugo nagyon ügyes volt a vasárnapi foglalkozáson. Fekve 30 másodpercnél tovább maradt egy helyben úgy, hogy legalább két lépésre voltam tőle. Matyi a drótszőrű tacskó nyert, ő több mint egy percig ült a gazdijával szemben mozdulatlanul. Nagyon jó fej a szürkés fekete tacsi, 23-as rajtszámú kötött kis pulóverben nyomta vasárnap. Kicsit rászállt Rocky, a jack-russel terrier, de tűrte.

Elég nehezen jegyzem meg a gazdik és kutyáik nevét, fajtáját. Pedig minden alkalommal játszuk a labdás passzolós ismerkedős kört – akinek dobom a labdát annak mondom a nevét, meg a kutyájáét is. A többiek nevettek, mindenki nekem akarta passzolni, mert engem megjegyeztek.. .

Az epermintás sapkás Ibolya kutyája a hét hónapos hófehér gomb orr- gomb szem bichone havanese, Igor.

Matyi, a hosszú szőrű tacsi gazdái Zsuzsi és Balázs.

Liza, beagle-szerű fehér-zsömle foltos gazdái Ditti (Edit) és Zoli.

Artúr, westi, gazdája Béla.

Masni, rózsaszín kis cuccban uszkár, három gazdival jár. Ildi anyu- ha jól emlékszem, Lilla és még egy név amiben sok i van és l.

Dömper mindig más gazdával jön, úgy hogy most tanácstalan vagyok.

Mandula , zsömle színű keverék szintén egy kis családdal jár.

Van egy spániel is, talán Dorka.

Rocky egy anyukával meg a nagyfiával jár, talán Tamás a fiú. Hugo engedte, hogy kicsit megsimogassa!

Hugo eddig egy emberhez sem közelített, vasárnap Dittit is megszagolta és talán Bélát? is.

A kapun átlépést is elpróbáltuk, volt néhány gyenge próbálkozás. Mindig mindenhol a falkavezér megy ki és be először a kapun. Az autóból pedig addig nem jöhet ki amíg nem kap rá engedélyt. Ez nagyon fontos baleset megelőzés is!!! Akkor vagyunk igazi vezérek, ha a falkatagok nyitott ajtónál, kapunál sem mennek ki soha a területről!! A suliban nem kapuztunk Hugoval, mert attól tartok, hogy ha ott rászólok, soha többet nem tudom bevinni a pályára. A suliban annyira másként viselkedik, mint pl . a hegyen, a mezőn, ha kutyákkal találkozunk. A harcos, vad oldalát még soha nem mutatta ki.

Egy érdekes játék is volt. Egy fához kikötött hosszú kötél másik végét rögzítettük a kutya nyakörvéhez. Rá kellett venni, vezetni a kutyádat arra hogy a négyzet alakban lerakott tekebábukat felborítsa, de csakis a kötéllel! Nem a testével, orrával. Az nyert, aki a leggyorsabb volt a kutyájával és minden bábut feldöntött.

Házi feladatok:

1. Itt a piros hol a piros – a két pohár közül melyik alatt van a falat? – koncentráció fejlesztés

2. pórázfegyelem, lábnál követés, ültetés, fordulás, tempóváltások

3. ültetés, fektetés, idő, táv növelés

4. játék a kutyával, el tudom-e érni h. játékra hívjon, mellső lábak lent, fenék fent

3. kutyás foglalkozás – teljesen lemerített bennünket

A szokásos normafás fél- ¾ órás sétánkkal kezdtünk, hogy a foglalkozásra ne teljes ösztönenergiával essünk be. Meg legyen kaki-pisi, minden ami szükséges.

A suliban a foglalkozás kezdete előtt pár perccel a fehér kavicsokon vércseppeket vettem észre. Úgy tűnt, Hugo bal mellső lábán az egyik köröm sérülhetett meg, de igazából nem láttam jól, és ő sem mutatta meg. Elsőként mentünk be még pórázon a füves pályára, aztán laza pórázról elengedtük a kutyákat.

Hugo nem igazán akart a többiekkel foglalkozni ki nem mozdult mellőlem, amikor meg végre igen, akkor az egyik oktatónak rá kellett szólnia, mert talán Rockyval összemorgott.

Na ettől kezdve aztán végképp nem mozdult mellőlem. Teljesen bezárt, csak a tekintetemet kereste, próbált két lábra állni, aztán ücsörgött mellettem. Majdnem egész végig. MIÉRT!!!???

A feladatokat: behívás, ültetés, fektetés megcsinálta, szemkontaktust szépen tartotta, de túl sok örömöt nem láttam rajta.

El-el futottam vele kicsit ugrabugráltunk, aztán amikor visszaálltam a körbe ő is. Mintha kutyák nem is lennének körülöttünk. Amelyik próbálkozott közeledni azt szinte „elmarta”, kifordult, morgott, vagy láthatatlannak tettette magát. Végül sétálgattam a beszélgető kör körül, így hallottam az oktatót is, meg ő is mozgott, hátha lelazul. Nem tűnt úgy, hogy fájlalná a lábát, nem húzta, nem emelte, nem sántikált.

A preferencia-játékban az volt a kérdés, hogy a gazdi mennyire ismeri kutyáját, eltalálja-e, hogy a szerte heverő játékok,- teniszlabda, guba, kilyukadt gumilabda, frizbi, tekebábu, munkáskesztyű és kajás tál illetve csomós font kötél- közül melyik hármat érinti meg először a kutya. Az első érintés eltalálása 30 pont a második és harmadik 10-10, tehát max. 50 pontot szerezhetett valaki. Mi negyvenet kaptunk, a teniszlabda 1.és a guba 2. stimmelt, viszont a kötelet csak 4.-nek érintette meg..:)

A lelkileg nagyon megterhelő foglalkozás végén behoztam Picurt , hogy az oktatóknak megmutassuk milyen Hugo, ha az anyja, állandó társa a közelében van.

Balázs a következőképpen foglalta össze benyomásait:

Picur tudja, hogy ő a Barabás család feje, ő a király, aztán jövök én, Hugo meg hol ide csapódik, hol oda.

Ennyit a lúzer-bizonyítványomról….:(

Mai házi feladatok:

1. két villanyoszlop közötti távolságon laza pórázzal pórázfegyelem, lábnál követés gyakorlása. (Itt teljesen nem tudtam figyelni a technikai apróságokra, mert ekkor nagyon Hugo lelkiállapotával foglalkoztam.)

2. fektetés kitartása, tehát csak néhány másodperc múltán klikkelek, adom a a falatot, ha ezt sikerül már 30 másodpercre nyújtani akkor hátralépek, kezdem a távolodást, ebből lesz, hogy másfél percig képes feküdni, helyben maradni .

3. most már az ül és fekszik vezényszavakat is használom és a hozzátartozó kézjelet is alkalmazom.

Amikor beültünk az autóba, akkor láttam, hogy csupa vér minden, de csak otthon tudtam megfigyelni, hogy Hugoka jobb mellső lábának a puha párnatalpa hasadt fel. Óvatosan megnézhettem, amikor feküdt, nem húzta el, nem félt. Holnap a Reggeli után az állatorvosnál kezdünk?

Balázs szerint Hugo tényleg nagyon érzékeny kutya, ne mondjam rá, hogy gyáva!, de látszik, hogy egy kocsiajtó csapódása is meg tudja zavarni, pedig a pályán van még jó néhány más zaj…

Lelombozódva jöttünk haza, hogyan vegyem át a falkavezér szerepét Picurtól, miért volt antiszociális Hugibugi és miért éreztem azt a feszültséget magamban egész nap, ami miatt este végül bevettem egy MagneB6-ot?!

A kutyák kidőltek a délutánra, - végül is ezt magamra is mondhatom, - mert az egy krumplis tészta főzésen kívül még kivettem a mosott ruhát a gépből, (de nem teregettem ki), és skypoltam Acival meg Bibinnyel, szóval ezen kívül semmi hasznosat nem csináltam.

Ja, összeszedtem a kutyapiszkot a kertben és levélsöprűvel kicsit fellélegeztettem a füvet. Két napig még érheti akár a napsütés is, aztán csütörtöktől? Már megint jön a hó!

A szombati kutya nélküli előadás ismét sziporkázóan jó volt és energiával feltöltő, pedig ha máskor nem, akkor AKKOR, Korom Gábor szembesíti az embert "lúzergazdiságának" minden jellemző vonásával. A pót gazdik, Piros és Géza is élvezték a tanmeséket, aztán nagyot gyalogoltunk kutyabarátainkkal a Normafától Makkosmáriáig és vissza.

Hugo jobb mellső lábának nagy párnácskája mélyen felhasadt ez vérzett össze mindent. A doki Betadint fecskendezett a mély sebbe, fertőtlenítette, és adott neki egy antibiotikum injekciót. Valószínűleg vasárnap Hugi a sérülése miatt volt annyira antiszociális, nem emelgette a lábát, nem jelzett így fájdalmat, utólag mégis úgy tűnik csak mi nem ismertük fel, hogy komoly bajról panaszkodik, azért nem mozdul mellőlem.

Hugo iskolába jár

A Népszigeti Kutyaiskola Őrmezői tagozatán január nyolcadikán, szombaton, elkezdődött a tudatformálás. A kutyaovi után jó pár hónapot kihagyva, de éppen időben vágtunk neki a sulinak.

Az iskola vezetője, Korom Gábor - a Neked ugatok c. könyv szerzője – örült, hogy visszatértünk hozzájuk, (mondtam soha nem is hagytuk el őket, csak nem tudtuk jól szervezni az életünket.)

Most azonban, a legnagyobb olvadásban, bekeményítünk.

Határozott célom, hogy lúzer gazdiból következetes, a kutyák nyelvén értő, és az emberek felé közvetíteni képes falkavezérré változtassam magam.

Az Állatok Világnapján született 15 hónapos Hugo totálisan megszeppent amikor beálltunk a beiratkozók hosszú sorába. Fülét-farkát behúzta és ahogy szokta: két lábra állva próbált rám támaszkodni és tanácstalanul leste a többieket. A felé közeledőkre morgott, behúzott farokkal, felhúzott fogínnyel tolatott a lábaim közé. Az egyik oktató a kutya idegességét látva megpróbálta elvinni kicsit sétálni, távolabb a nagy, meg csaholó, meg lelkesen ugrándozó kutyatársaktól, de Hugo nem akart tőlem elmenni. Jutalomfalatot nem fogadott el és szíve szerint menekült volna a sorból, ahol előtte, mögötte, mindenhol lihegett valaki.

Te jó ég, ebből mi lesz? – gondoltam. A kutyaovi első foglalkozásán volt ennyire gyáva kutya.

Természetesen a sorban még mindenki pórázzal állt, és benne volt a levegőben a kezdők várakozással teli szorongása, a gazdik aggodalma .

Lehettünk vagy negyvenen, akiket aztán három csoportba osztottak. A kistermetű, de annál nagyobb egójú válogatottba soroltak be.

Mihelyst kikerültünk a nagykutyák aurájából és oktatónk utasítására a pórázt is levehettük, Hugibuginak újra vidáman kanyarodott a farkincája és boldogan vetette bele magát az ismerkedésbe.

Az egész foglalkozás póráz nélkül zajlott, csak a leges-legvégén volt újra szükség rá. A vezető-oktató Balázsnak vagy öt segítője volt. A sárga mellényesek saját testükkel, fellépésükkel hárítottak mindenféle erőszakos, agresszív előjelet, viselkedést. Mert természetesen ez a kutyáknak is tilos. Azt is tisztáztuk, hogy dohányozni és telefonálni sem szabad a másfél órás foglalkozás alatt, párosodni meg pláne nem. Kivéve a vezetőoktatót.

Neki ez utóbbi megengedett…

Más kutyáját nem etetjük, és soha nem büntetjük. Egyébként is a büntetés nagyon komoly dolog, sokat kell ahhoz tanulnunk az állatokról és magunkról, hogy alkalmazhassuk.

Fontos, hogy mindig legyen nálunk jutalomfalat, apró finom, és nem száraz táp, klikker, és kutyakakigyűjtő. Ha elfelednénk, van több lapátka a pálya szélén.

Mielőtt elengedtük volna a négylábú elsősöket ismerkedni egymással, megkaptuk a nagy kérdést: "Tegye fel a kezét aki szerint a kutyájával gond lehet amikor másokkal ismerkedik. Tehát vagy olyan , mint Bud Spencer, aki rögtön támad, vagy olyan mint a sumákoló Bud Spencer, aki hagyja , hogy kerülgessék aztán csap le kegyetlenül…" - kettő és felen jelentkeztünk.. Dömpert, az angol bulldogot már megelőzte a híre: még az iskola vezetője is figyelt mi történik majd, ha utoljára őt is elengedi a gazdija. Szegény Dömpernek csípőműtétje volt korábban, nem igazán értem még, hogy emiatt-e, de mindenhol tudatni akarja mindenkivel, hogy ő a király. Hugoval nem volt semmi gáz, pedig miután feltettem a kezem, ő is külön megfigyelőt kapott a sárga mellényesek közül.

Dömperre felkészültünk. A kutyusok szaladgáltak, szimatoltak, ismerkedtek, az oktató és a sárgák pedig egy sorba álltak ahogy a tüntetéseknél szokás, törjön csak át rajtuk a gülüszemű apróvad. De Dömper első dolga volt, hogy dominanciáját jelezve pisiljen itt, pisiljen ott, pisiljen mindenhol. Aztán egy három éves westi a maga bölcsességével teljesen simán a tudtára adta, hogy jól gondolja meg mit csinál, amíg ő itt van. Semmi különös nem történt csak felváltva pisilgettek és a westi egy pillanatra sem vesztett a büszke tartásából és égnek álló farka is elérte majdnem a felhők közé bújt Napot.

Dömpert három sárga mellényes kísérte egész órán, hihetetlen volt.

A kutyák szabadon jöttek-mentek, mi pedig többnyire körben állva tanultunk kutyául.

Be kellett mutatkoznunk, és elmondani, hogy miért jöttünk, mi a gondunk.

Többen panaszolták, hogy nem tudják visszahívni a kutyájukat ezért nem is merik elengedni séta közben. Volt aki azt mondta, hogy túl agresszív a család kedvence.

És velem együtt akadt még valaki - hatalmas piros eprekkel a sapkáján -, aki érteni szeretné, hogy mit miért csinál a kutyája és hogyan tudna a lehető legjobb gazdája lenni.

Mert szeretném, hogy:

1. Hugo (és persze Picur is) a lábam mellett gyalogoljon amikor kérem, és ne húzza fulladásig a pórázt, vagy akarja elevenen felfalni a kerítések mögött csaholó kollégákat.

2. Ha leültetem, vagy fektetem magam mellé, akkor ellenkező parancsig maradjon is ott.

3. Ne ugráljon örömében senkire. (Minden vonatkozik Picurra is) Ezen keményen rajta vagyok, magamat is megleptem, hogy kb. másfél hete képes vagyok hazaérkezéskor morogni, helyre zavarni és nem vele együtt viháncolva örülni. Megvárom, amíg lenyugszik, nyugszanak és csak akkor hívom magamhoz őket simogatásra.

4. Ne rémissze halálra a szomszédokat, ne ugassa meg őket.

5. Életben hagyja a macskákat, sőt, ne kergesse meg őket.

6. Szerintem Hugo gyáva kutya, és csakis félelmében válik agresszívvé. De lehet, hogy ezt egy kutyaértő másként látja…


7. Hugot és Picurt is rá kell bíznom másokra, ha elutazom egy vagy két hétre. Kikre, hol és hogyan???? Egy baráti házaspárt fogadnak el száz százalékosan és Bonyhádon talán a nagynénémnél is szót fogadna Hugo, ha a kis barátnője naponta tudna vele futni.

8. Nálunk társasházi megállapodás, hogy reggel nyolc előtt és este kilenc után nem ugathatnak a kutyák. Hogyan menjek este moziba, vagy színházba, hogy ne legyen csomóban a gyomrom, és aggódjam végig az estét? A kutyák a lakásban élnek velünk együtt, van saját kert részünk, ott napközben sokat lehetnek amikor mi is otthon vagyunk.

9. Picurt sokkal nehezebben hívom be, mert kölyökkorában nagyon elrontottam. Csak akkor hívtam amikor pórázt kapott. Hogyan tudom kijavítani a beidegződést? 4,5 éves.

10. Picurral előfordul, pl. ma reggel is mielőtt suliba mentünk, hogy nem jön arra, amerre hívom. Tehát az erdőben gyalogoltunk volna 40 percet, hogy kicsit lemozgassam őket suli előtt, és nem követett azon az ösvényen, úton amerre indultam. Csak megáll és ha kell 10 percig is vár. Vagy visszafordulva elindul. Ritkán, de volt már erre példa. Ma reggel valami rendezvényre készültek, különleges szagok voltak a levegőben, tehát nem volt ugyanolyan az erdő, mint általában. És én is izgultam a suli miatt.

11. Hogyan kell Picur körmeit vágni? Furcsa módon az utóbbi hónapokban megnőttek, soha korábban nem vágtuk.

12. Az anyakutya és kölyke együtt élnek. Az utolsó tüzelés már zűrös volt. Ivartalanítsam őket? 100 százalékosan szeretném tudni, hogy jó-e ez nekik? Hugo marad ilyen élénk és vidám és pasis, ha ivartalaníttatjuk? Picur császárral szült, sokan szeretnének tőle kölyköt, kockáztassunk meg még egy almot?

13. Milyen hidegben adjak rájuk bármilyen ruhát, ha bent élnek. Mínusz 12 fokban még gyalogoltam velük egy órát, aztán olvasztottam róluk a jégcsapokat. Mivel kell ápolni a talpukat?

14. Hugo mindenkivel nagyon óvatos, inkább azt mondom félős, alig viseli el, hogy a feje tetején simogassa meg bárki.

Az első foglalkozáson ismerkedtünk a klikker használatával, behívtuk néhányszor a kutyáinkat és nagyon megdicsértük, jutifalattal jutalmaztuk őket.

Megbeszéltük, hogy a behívásnál minden esetben jutalmazunk, még akkor is, ha elszökött és végre megtaláltuk, ha az út másik oldalán macskát kergetett, vagy otthon szétrágta a cipőket. Amikor magamhoz hívom soha nem bántom.

A kutya nem tud általánosítani, viszont rendkívüli megfigyelő. Tudja, hogyha a kék gatyám, a zöld sálam és a barna kabátom van rajtam akkor suli lesz, buli lesz, megyünk vadászni, de, ha a másik cipőmet veszem fel akkor elmegyek otthonról nélküle.

Rossz a hallása éppen ezért a klikker nagyon jó hanghatás számára. Előbb klikkelek, aztán nyúlok a falatért és adom a kutyának.

Házi feladat este a vacsorát klikkeléssel adni falatonként.

Hugi élvezte a sulit. Mostanában nyílt ki, lett kiváncsi minden kutyára, megnyugodtam, hogy a csoportban azonnal bandázott és szaladgált, a sorbanállás feszültsége egy pillanat alatt elszállt . Az utolsó húsz percben azért már inkább csak körülöttem sertepertélt, jutalomhusiért ácsingózott , de úgy érzem alapvetően nagy élmény volt számára az első foglalkozás.

SZILVESZTERI KETTESFOGAT

Fenn a Jánoshegyen az év utolsó napján ünneplőbe öltöztek a fák. A fehér csipkébe burkolózott erdőben a végtelen ösvényeken csak néha- néha jött velünk szembe egy sífutó. Az ágak-bokrok vidáman nyíltak szét a zsemleszínű kettesfogat előtt, a morgó lihegő koromfekete szemek és orrocskák úgy ügettek el mellettünk, mintha Hamupipőke láthatatlan hintóját húzták volna maguk mögött.