„Bíró Sporttárs, ….. alapfokú engedelmességi vizsgára jelentkezem!”

Nyílnak a hóvirágok , süt a Nap, de a bőrünk alá is befúj a fagyos szél.

A pálya mintha mocsár lenne, a próbavizsgán még Hugo nevét is elfelejtem, pedig az oktatónknak kell csupán bemutatkozni. Ahogy a szívem kalapál, olyan intenzitással kezd az addig békésen a lábam mellett ücsörgő kutyám felugrálni rám.

Mondhatom szép…idegesen a hangszínem, hangelejtésem és a határozottságom sem értelmezhető, ha nem tudok uralkodni magamon, akkor szegény Hugo mit kezdhet velem?! Mégsem várhatom el tőle, hogy laza pórázon végigvigyen a pályán, kanyarodjon velem, fusson, lassítson, aztán ellavírozzon velem négy ismeretlen embert helyettesítő olajos kanna mellett. Majd amíg teljesen megnyugszom kicsit leül és vár, egy helyben marad, amíg elsétálok úgy tíz métert, gondolkodom és visszamegyek érte.

Hugo ügyes volt, jutalomfalat és klikker nélkül végig figyelt, követett a szemével.

Amit gyakorolnunk kell nagyon: séta közben láb, ül, marad és vár, amíg én tovább sétálok. Nem vált pozíciót és nem is jön utánam. Sajnos ez se ültetés se fektetés után nem ment ma. Mindig követni kezdett. Figyelnem kell arra, hogy bármennyire is elkap a vizsgadrukk akkor sem akarok semmit sem megoldani pórázzal. Ha kiszagol, ahogy ma az egyik kanna felé, akkor nem a pórázzal húzom vissza vagy tovább, hanem inkább megállok és magamhoz hívom, követésre ösztönzöm. Pont az az egyik fő cél, hogy mindent laza pórázzal csináljunk végig, vagyis úgy mintha nem is lenne.

Azt hiszem Hugo most jutott el addig, hogy érti mi történik amikor pórázt kap. Ma viszonylag gyorsan elkezdett szépen jönni velem, az autó felé is, illetve ki a kapun pórázzal, elég volt kétszer gyorsan irányt váltanom, hogy ne feszüljön bele a pórázhúzásba.

De, ami a legnagyobb sikere a január eleje óta tartó tudatformálásnak: ma ahogyan a tesóméknál viselkedtek, a gyerekekre figyeltek, ahogy Léna sokszor meg tudta simogatni Hugot , aki még kézjelre is ült és feküdt . Igaz fogyott a jutifalat rendesen, a husigombócnál már csak a földimogyoró volt ösztönzőbb. Tesóm is megállapította, hogy nagy változást lát!:)

A gazdiképző kutyasuliban a próbavizsga mellett ma kipróbáltuk mi történik, ha kutyát cserélünk. Jó sok jutifalattal lehetett dolgozni . Matyival a szálkásszőrű tacsival fél szavakból is értettük egymást! Okosan jött mellettem, ült feküdt, figyelt. Nem tudom, Hugibugi hogyan szolgált Matyi gazdájánál, de jutifalatot és simogatást is elfogadott.

Fontos még gyakorolni, hogy kb öt méter távolságban Hugi addig maradjon helyben, amíg a másik pár vizsgázik.