Kötődés próba

Szerintem ma Hugibugi volt a nap hőse. A többiek megszavazták, hogy szerintük Ő kötődik legszorosabban a gazdájához, ezért az oktatónk vele mutatta be a kötődés próbát. Aztán meg Dömperrel, mert a gazditársak szerint ő az aki, pedig a leginkább nem törődik azzal mit csinál a gazdája .

Hugot szorosan körbevették az emberek, egészen körülállták, szorosan, nekem pedig el kellett gyorsan és észrevétlen tűnnöm a tíz-tizenöt méterre, a pálya sarkán álló sátorban. ( Szerintem Huginak már az önmagában sokk, hogy sok ember egészen közelről fölé hajol, meg ott duruzsol mellette.) A gazdik visszaálltak nagy körbe. Hugot pedig elengedte Balázs, aztán figyeltük mit csinál.

Leengedett, majdnem behúzott farokkal nézett körbe és végigjárta a kétlábúakat, hogy hátha végre megérzi a szagomat és megtalál. De, nem voltam meg!! Tanácstalanul nézelődött, a többi kutya szaladgált, szimatolt rá se hederített az emberekre. Hugo pedig beállt a körbe, a gazdik mellé és figyelt, hogy most mi lesz. Nem keresett tovább tanácstalanul, de el sem hagyta a falkát, biztos, ami biztos. Ekkor a gazdiknak szélrózsában szét kellett spriccelni, elfutni a pályán valamerre és behívni a saját kutyáikat. Hugo meg ott maradt a tér közepén egyedül.

Odafutott Rockyékhoz hátha befogadják, aztán vissza középre, majd kinézett a kerítésen hátha ott valaki ismerős. Tétován és árván nézelődött, hogy most mi lesz? Ekkor egyszer kiabálhattam neki, pontosabban a nevét mondhattam, amire nem mondom, hogy teljesen megkönnyebülve és felszabadultan, de azonnal futott hozzám a sátor felé. Úgy éreztem, hogy nem esett jól neki ez a játék. Utána még hozzám sem jött teljesen közel, nyolcvan centit tartva leült mögém és nem mozdult.

Balázs szerint a kötődése nem kóros, normális szerinte, viszont az emberekkel túlságosan bizalmatlan, ezt valahogy ki kell oldani belőle.

Jaj, a szívem szakadt meg ahogy a sátorból lestem mit csinál. Ő valahogy nem kezd el bátran kísérletezgetni, mint Picur. ((Legalábbis a műanyag doboz alá rejtett husikat is először Picur próbálta valahogyan megszerezni. Itt a piros hol a piros helyett elég volt csak egy bögre alá rejteni valamit, a szemük előtt! Jó darabig nem jöttek rá, hogy a bögrével kellene valamit kezdeniük, nem az én kezem a titok nyitja.))

A kötődés próbához még annyit, hogy Dömpert az egész nem izgatta. Ők most otthon a gazdijával mindent átértékelhetnek. Viszonyrendezés a kajával indul. Mostantól Dömper otthon nem eszik, csak séta, vagy suli közben és mindig kizárólag a gazdi kezéből...

Nagyon izgalmas volt figyelni a kutyák viselkedését!

Csakhogy ezután Hugo feszült lett, farka lent, ment volna haza. De jött az újabb ebathlon játék, a pórázfegyelemre élesítve. A pórázt arra a csuklónkra kellett rakni, amelyik kezünkben tartottuk a fakanálon a teniszlabdát. Öt kis kapun kellett átjutnunk, 50 másodperc alatt, úgy, hogy a póráz mindig laza, labda nem esik le, kutya jön velünk, nem döntögeti fel a bólyákat.

Miután Hugot zaklatottnak, vagy sokkoltnak láttam kértem, hogy mi mehessünk elsőként akárhogyan is sikerül. – Nem tudtam úgy magamra vonni a figyelmét, hogy lenyugodva rám nézzen, jöjjön mellettem, még a bal oldalamon sem maradt. A labda leesett mindannyiszor játszott volna vele, de nem bántam, hogy szeleburdizunk, 20 pontot így is szereztünk az 50-ből , igaz időn túl is botladoztunk. Amíg aztán a többiek teljesítettek félrevonultam Hugoval és csak nyugisan lassan sétáltam pórázzal, jutifalattal, hogy újra rám figyeljen. A végén 17 másodperc alatt hibátlanul vettük az akadályokat.

Ma bemutatták hogyan néz ki az alap, egyes fokozatú vizsga, amit mindannyiunknak teljesíteni kell egy hónap múlva.

Kapun bejövünk kutya láb mellett, laza pórázon. Odamegyünk bíró sportárshoz, bemutatkozunk, ő nyújtja a kezét, és ha nem harapja le a kutya, akkor belekezdhetünk a feladatokba. Laza pórázon lábnál követés negyven lépés, hátraarc, ugyanez vissza, csak futólépésben majd lassú séta. Megfordul, kutyát leültet láb mellett. Majd fektet. Eltávolodok tőle 10 méterre és fekve marad! Nem emlékszem hogy ezután behívom, vagy visszamegyek, de fontos, hogy a vizsgán se klikker se jutalomfalat!! Ha a kutya a pályán könnyítene magán a vizsgának azonnal vége…

Aminek ma nagyon örültem és a kötődés próbáig szuper volt, hogy Hugo végre elvegyült a kutyák között és futkosott, ismerkedett, Mandulával kergetőzött legtöbbet. De Dorka figyelmét is felkeltette és Matyi , meg Igor sem közömbös neki.

A mai tervezett penzumot tegnap végeztük el és a tegnapi történt ma. Bírók vizsgáztak a pályákon ezért a forgalomban, városi zajok mellett gyakoroltuk a zebrán átkelést, az utcán heverő kaja megtagadását, és az idegen kutyással való találkozást, meg a váratlan őrült emberekkel való megmérkőzést. Az Egérútig eljutni nem volt egyszerű, Hugibugi kicsit sem figyelt rám, húzta a pórázt, ha megfordultam sem különösebben érdekelte. Balázs meg is jegyezte, hogy ő most már rendezné a kutyát… Végül jutifalattal és sok dicsérettel egyszer csak megszűnt számára a külvilág és csak rám figyelt.

A nap hőse viszont tegnap egyértelműen Eszter volt Mandulával. A zsemleszínű, Hugonál kicsit erősebb keverék szintén rendszeresen felugrált Eszterre, akit ez zavart, de nem igazán tudott vele mit kezdeni. Így tegnap egyszer csak Balázs kiadta a parancsot, Eszter pedig tartotta Mandula mellső lábait és csak tartotta a kezében hosszú - hosszú percekig. A két lábon álló kutya egyre rosszabbul érezte magát, már húzta be a farkát, próbálta rágni gazdája kezét, hogy engedje már el, de ekkor meg a másik kézzel még oda is kell pirítani az orrára. A végén el kellett löknie magától Eszternek a kutyáját és tőle teljesen elfordulni. Na ekkor, szerintem egy hajszálon múlt , hogy Eszternél nem tört el a mécses. De, Mandula azóta sem állt két lábra!! Lehet, hogy Hugóval is ezt kell lassan tenni?

Házi feladat: időt és távot növelni, nem mindig adni jutifalatot és lábnál követés!