Hugo iskolába jár

A Népszigeti Kutyaiskola Őrmezői tagozatán január nyolcadikán, szombaton, elkezdődött a tudatformálás. A kutyaovi után jó pár hónapot kihagyva, de éppen időben vágtunk neki a sulinak.

Az iskola vezetője, Korom Gábor - a Neked ugatok c. könyv szerzője – örült, hogy visszatértünk hozzájuk, (mondtam soha nem is hagytuk el őket, csak nem tudtuk jól szervezni az életünket.)

Most azonban, a legnagyobb olvadásban, bekeményítünk.

Határozott célom, hogy lúzer gazdiból következetes, a kutyák nyelvén értő, és az emberek felé közvetíteni képes falkavezérré változtassam magam.

Az Állatok Világnapján született 15 hónapos Hugo totálisan megszeppent amikor beálltunk a beiratkozók hosszú sorába. Fülét-farkát behúzta és ahogy szokta: két lábra állva próbált rám támaszkodni és tanácstalanul leste a többieket. A felé közeledőkre morgott, behúzott farokkal, felhúzott fogínnyel tolatott a lábaim közé. Az egyik oktató a kutya idegességét látva megpróbálta elvinni kicsit sétálni, távolabb a nagy, meg csaholó, meg lelkesen ugrándozó kutyatársaktól, de Hugo nem akart tőlem elmenni. Jutalomfalatot nem fogadott el és szíve szerint menekült volna a sorból, ahol előtte, mögötte, mindenhol lihegett valaki.

Te jó ég, ebből mi lesz? – gondoltam. A kutyaovi első foglalkozásán volt ennyire gyáva kutya.

Természetesen a sorban még mindenki pórázzal állt, és benne volt a levegőben a kezdők várakozással teli szorongása, a gazdik aggodalma .

Lehettünk vagy negyvenen, akiket aztán három csoportba osztottak. A kistermetű, de annál nagyobb egójú válogatottba soroltak be.

Mihelyst kikerültünk a nagykutyák aurájából és oktatónk utasítására a pórázt is levehettük, Hugibuginak újra vidáman kanyarodott a farkincája és boldogan vetette bele magát az ismerkedésbe.

Az egész foglalkozás póráz nélkül zajlott, csak a leges-legvégén volt újra szükség rá. A vezető-oktató Balázsnak vagy öt segítője volt. A sárga mellényesek saját testükkel, fellépésükkel hárítottak mindenféle erőszakos, agresszív előjelet, viselkedést. Mert természetesen ez a kutyáknak is tilos. Azt is tisztáztuk, hogy dohányozni és telefonálni sem szabad a másfél órás foglalkozás alatt, párosodni meg pláne nem. Kivéve a vezetőoktatót.

Neki ez utóbbi megengedett…

Más kutyáját nem etetjük, és soha nem büntetjük. Egyébként is a büntetés nagyon komoly dolog, sokat kell ahhoz tanulnunk az állatokról és magunkról, hogy alkalmazhassuk.

Fontos, hogy mindig legyen nálunk jutalomfalat, apró finom, és nem száraz táp, klikker, és kutyakakigyűjtő. Ha elfelednénk, van több lapátka a pálya szélén.

Mielőtt elengedtük volna a négylábú elsősöket ismerkedni egymással, megkaptuk a nagy kérdést: "Tegye fel a kezét aki szerint a kutyájával gond lehet amikor másokkal ismerkedik. Tehát vagy olyan , mint Bud Spencer, aki rögtön támad, vagy olyan mint a sumákoló Bud Spencer, aki hagyja , hogy kerülgessék aztán csap le kegyetlenül…" - kettő és felen jelentkeztünk.. Dömpert, az angol bulldogot már megelőzte a híre: még az iskola vezetője is figyelt mi történik majd, ha utoljára őt is elengedi a gazdija. Szegény Dömpernek csípőműtétje volt korábban, nem igazán értem még, hogy emiatt-e, de mindenhol tudatni akarja mindenkivel, hogy ő a király. Hugoval nem volt semmi gáz, pedig miután feltettem a kezem, ő is külön megfigyelőt kapott a sárga mellényesek közül.

Dömperre felkészültünk. A kutyusok szaladgáltak, szimatoltak, ismerkedtek, az oktató és a sárgák pedig egy sorba álltak ahogy a tüntetéseknél szokás, törjön csak át rajtuk a gülüszemű apróvad. De Dömper első dolga volt, hogy dominanciáját jelezve pisiljen itt, pisiljen ott, pisiljen mindenhol. Aztán egy három éves westi a maga bölcsességével teljesen simán a tudtára adta, hogy jól gondolja meg mit csinál, amíg ő itt van. Semmi különös nem történt csak felváltva pisilgettek és a westi egy pillanatra sem vesztett a büszke tartásából és égnek álló farka is elérte majdnem a felhők közé bújt Napot.

Dömpert három sárga mellényes kísérte egész órán, hihetetlen volt.

A kutyák szabadon jöttek-mentek, mi pedig többnyire körben állva tanultunk kutyául.

Be kellett mutatkoznunk, és elmondani, hogy miért jöttünk, mi a gondunk.

Többen panaszolták, hogy nem tudják visszahívni a kutyájukat ezért nem is merik elengedni séta közben. Volt aki azt mondta, hogy túl agresszív a család kedvence.

És velem együtt akadt még valaki - hatalmas piros eprekkel a sapkáján -, aki érteni szeretné, hogy mit miért csinál a kutyája és hogyan tudna a lehető legjobb gazdája lenni.

Mert szeretném, hogy:

1. Hugo (és persze Picur is) a lábam mellett gyalogoljon amikor kérem, és ne húzza fulladásig a pórázt, vagy akarja elevenen felfalni a kerítések mögött csaholó kollégákat.

2. Ha leültetem, vagy fektetem magam mellé, akkor ellenkező parancsig maradjon is ott.

3. Ne ugráljon örömében senkire. (Minden vonatkozik Picurra is) Ezen keményen rajta vagyok, magamat is megleptem, hogy kb. másfél hete képes vagyok hazaérkezéskor morogni, helyre zavarni és nem vele együtt viháncolva örülni. Megvárom, amíg lenyugszik, nyugszanak és csak akkor hívom magamhoz őket simogatásra.

4. Ne rémissze halálra a szomszédokat, ne ugassa meg őket.

5. Életben hagyja a macskákat, sőt, ne kergesse meg őket.

6. Szerintem Hugo gyáva kutya, és csakis félelmében válik agresszívvé. De lehet, hogy ezt egy kutyaértő másként látja…


7. Hugot és Picurt is rá kell bíznom másokra, ha elutazom egy vagy két hétre. Kikre, hol és hogyan???? Egy baráti házaspárt fogadnak el száz százalékosan és Bonyhádon talán a nagynénémnél is szót fogadna Hugo, ha a kis barátnője naponta tudna vele futni.

8. Nálunk társasházi megállapodás, hogy reggel nyolc előtt és este kilenc után nem ugathatnak a kutyák. Hogyan menjek este moziba, vagy színházba, hogy ne legyen csomóban a gyomrom, és aggódjam végig az estét? A kutyák a lakásban élnek velünk együtt, van saját kert részünk, ott napközben sokat lehetnek amikor mi is otthon vagyunk.

9. Picurt sokkal nehezebben hívom be, mert kölyökkorában nagyon elrontottam. Csak akkor hívtam amikor pórázt kapott. Hogyan tudom kijavítani a beidegződést? 4,5 éves.

10. Picurral előfordul, pl. ma reggel is mielőtt suliba mentünk, hogy nem jön arra, amerre hívom. Tehát az erdőben gyalogoltunk volna 40 percet, hogy kicsit lemozgassam őket suli előtt, és nem követett azon az ösvényen, úton amerre indultam. Csak megáll és ha kell 10 percig is vár. Vagy visszafordulva elindul. Ritkán, de volt már erre példa. Ma reggel valami rendezvényre készültek, különleges szagok voltak a levegőben, tehát nem volt ugyanolyan az erdő, mint általában. És én is izgultam a suli miatt.

11. Hogyan kell Picur körmeit vágni? Furcsa módon az utóbbi hónapokban megnőttek, soha korábban nem vágtuk.

12. Az anyakutya és kölyke együtt élnek. Az utolsó tüzelés már zűrös volt. Ivartalanítsam őket? 100 százalékosan szeretném tudni, hogy jó-e ez nekik? Hugo marad ilyen élénk és vidám és pasis, ha ivartalaníttatjuk? Picur császárral szült, sokan szeretnének tőle kölyköt, kockáztassunk meg még egy almot?

13. Milyen hidegben adjak rájuk bármilyen ruhát, ha bent élnek. Mínusz 12 fokban még gyalogoltam velük egy órát, aztán olvasztottam róluk a jégcsapokat. Mivel kell ápolni a talpukat?

14. Hugo mindenkivel nagyon óvatos, inkább azt mondom félős, alig viseli el, hogy a feje tetején simogassa meg bárki.

Az első foglalkozáson ismerkedtünk a klikker használatával, behívtuk néhányszor a kutyáinkat és nagyon megdicsértük, jutifalattal jutalmaztuk őket.

Megbeszéltük, hogy a behívásnál minden esetben jutalmazunk, még akkor is, ha elszökött és végre megtaláltuk, ha az út másik oldalán macskát kergetett, vagy otthon szétrágta a cipőket. Amikor magamhoz hívom soha nem bántom.

A kutya nem tud általánosítani, viszont rendkívüli megfigyelő. Tudja, hogyha a kék gatyám, a zöld sálam és a barna kabátom van rajtam akkor suli lesz, buli lesz, megyünk vadászni, de, ha a másik cipőmet veszem fel akkor elmegyek otthonról nélküle.

Rossz a hallása éppen ezért a klikker nagyon jó hanghatás számára. Előbb klikkelek, aztán nyúlok a falatért és adom a kutyának.

Házi feladat este a vacsorát klikkeléssel adni falatonként.

Hugi élvezte a sulit. Mostanában nyílt ki, lett kiváncsi minden kutyára, megnyugodtam, hogy a csoportban azonnal bandázott és szaladgált, a sorbanállás feszültsége egy pillanat alatt elszállt . Az utolsó húsz percben azért már inkább csak körülöttem sertepertélt, jutalomhusiért ácsingózott , de úgy érzem alapvetően nagy élmény volt számára az első foglalkozás.