2010. május 29., szombat

HAT-TYÚÚÚÚÚ?!


HUGÓ: "Hát ez meg miféle szerzet? Sziszeg is hörög is, vizen jár, és külön nyaka van.... Meg kéne kergetni, csak előbb még megfontolom hogyan."

Keszthely, Pünkösdi Vitorlás Kupa 2010.

2010. március 11., csütörtök

Az oviban mégis jó!






A második foglalkozás szerencsésen kezdődött. Ugyanis akadt egy Hugonál jóval kisebb termetű nagyon barátságos mini-yorki kis ruhában, aki elsőre szimpatikus lett Huginak. Vele szóba mert állni és már több méterre is eltávolodott tőlem igaz rövid időre.

A harmadik ovis nap hozta meg az áttörést. Pontosabban Zeller, a drótszőrű tacskó lelkesedése, virgonc játékossága és elszántsága. A nyolc hónapos iskolaérett figura csak egy napra csatlakozott hozzánk, mert a haladó csoportban mégiscsak óriások voltak hozzá és hozzánk képest. Zeller megmutatta Hugonak milyen izgalmas játék a fogócskázás, egymás kergetése, harapdálása, visszaüzése, előcsalogatása. Hosszú percekig képesek voltak csak egymással hancúrozni és csak idővel döbbent rá Hugesz, hogy egyedül hagyott és azonnal meg kell védenie.

A negyedik órán már több csoporttagot is ismerősként üdvözölt, körbeszimatolt a kerítésnél, a többiek gazdájához is oda mert menni, és összehasonlíthatatlanul felszabadultabb és érdeklődőbb, nyitottabb volt, mint korábban. Új feladatunk volt, hogy próbáljon arra figyelni amit mutatok és ne az ujjam hegyét nézze. Husifalatkákat kellett elszórnunk magunk köré és azokra mutatva rávenni őt, hogy odanézzen ahová mutatunk. A kutya képes a jeleinkre figyelni, sőt azt is jól értelmezi, ha csak a szemünkkel irányítjuk merre menjen, mit csináljon. Hugo anyja, Picur ezt egészen jól tudja.
A másik feladat nagyon érdekes volt. Az oviban egy kivétellel már mindenki tud ügyesen ülni a gazdija utasítására. Csak az a kérdés, hogy a metakommunikációs jeleinket értelmezi, a jutalomfalatért teszi, vagy a hang-utasítást is kitűnően érti. Az oktató megfogta pórázon a kutyát és nekünk pedig hátat kellett fordítani neki. Így kérni aztán tőle, hogy üljön le. ÉS HUGO LEÜLT!!!! Mindenki csodálatára és az oktató elismerésére is! Igen büszke voltam :-)
A házi feladat erre a hétvégére a fektetés gyakorlása. Klikkerrel esténként jutifalatért megy az edzés. Nagyon élvezi, és Picur is mindent megtesz, hogy ugyanúgy részesedjen a jutalomból.
Amikor fél tíz körül hazaérek alig várják, hogy elővegyem a klikkert és kezdődjön a játék :-)

2010. február 21., vasárnap

Hugo megszeppent a kutyaoviban


A Népszigeti Kutyaiskola Őrmezői tagozatára mentünk, mert az van legközelebb hozzánk és mert a gazdiképző kutyás oktatók :)a tükörmódszer kidolgozói. A pozitív megerősítésben hisznek, abban hogy jól lehet motiválni a kutyákat jutalomfalattal, dicsérettel.
Hugibugi szombaton, élete első ovis foglakozásán szinte csak két lábon állt és a térdemre támaszkodott. El nem mozdult mellőlem, kis nyusziként bújt mögém, és nem tudott mit kezdeni a többiekkel. Igaz Zorró, egy fekete nyolc hónapos , Hugónál kétszer nagyobb ovistárs kipécézte magának. Az oktatók határozottan, morogva , kemény nagy lépésekkel álltak elé és teremtették rendre.
Nem vittem magammal jutifalatot, de a kölcsönfalatokkal is kitünően boldogultunk. Hugo csüngött rajtam, ezért profin ment a behívás :), csak rám figyelt és száz százalékos biztonsággal ült, ha kértem. Az egy óra alatt nem ment el tőlem három méternél messzebb. Két három fős csapatba osztottak minket , sorversenyeztünk. Bólyák között kellett szlalomoznunk laza pórázzal. Ez is ment. Egyébként alig használnak pórázt a suliban. Mi sem mentünk még túl sokat így Hugoval. Szerintem lesz ez még máshogy, majd könyöröghetek neki, hogy jöjjön már hozzám, és elhúz a pórázzal.
Most azonban az egyetlen harci feladat, hogy ismerkedjen a többiekkel, normálisan reagáljon, játsszon. Több elvárás egyébként az oviban nincs is. Vettünk klikkert , amivel napi 2-3 percet gyakorolhatunk, az izgalmas hanggal azt erősítem meg, amikor a szemembe néz.

A vaddisznók már a rétesesnél keresik a makkot!











Több, mint egy hónapja vastag hótakaró borítja a Normafát. A síelők és szánkóbajnokok mellett ezért a vaddisznók is megjelentek. Picur már találkozott egyszer egy hatalmas vadkannal, sőt tombolva végignézte hogyan vonul át az autónk előtt egy legalább harminc egyedből álló disznócsapat a lakóházak között! De, Hugo Dougles most érezte meg először a levegőben a vadak szagát és követte kitartóan a lábnyomukat. Anya és fia alaposan áttanulmányozta a réteses közelében a tölgyfák környékét , a feltúrt havat -miközben köd lepte be a tájat. Lehet, hogy alig húsz méterről a disznók meg minket figyeltek....

Hosszú havas-heves-hűvös telünk volt!

Még tegnap este is esett két centi, pedig a városban már nyoma sincs a télnek...






















2010. február 8., hétfő

Évigazdi díjat kapott

Megint néztem a tévét (néha titokban szoktam nézni, de ne áruljátok el senkinek) és megint ott látom Évit: az Év Műsorvezetője lett. Akkor ezek szerint ezt csinálja, mikor nincs itthon...

Itt megnézheted, mi volt a tévében: