Az oviban mégis jó!

A második foglalkozás szerencsésen kezdődött. Ugyanis akadt egy Hugonál jóval kisebb termetű nagyon barátságos mini-yorki kis ruhában, aki elsőre szimpatikus lett Huginak. Vele szóba mert állni és már több méterre is eltávolodott tőlem igaz rövid időre.

A harmadik ovis nap hozta meg az áttörést. Pontosabban Zeller, a drótszőrű tacskó lelkesedése, virgonc játékossága és elszántsága. A nyolc hónapos iskolaérett figura csak egy napra csatlakozott hozzánk, mert a haladó csoportban mégiscsak óriások voltak hozzá és hozzánk képest. Zeller megmutatta Hugonak milyen izgalmas játék a fogócskázás, egymás kergetése, harapdálása, visszaüzése, előcsalogatása. Hosszú percekig képesek voltak csak egymással hancúrozni és csak idővel döbbent rá Hugesz, hogy egyedül hagyott és azonnal meg kell védenie.

A negyedik órán már több csoporttagot is ismerősként üdvözölt, körbeszimatolt a kerítésnél, a többiek gazdájához is oda mert menni, és összehasonlíthatatlanul felszabadultabb és érdeklődőbb, nyitottabb volt, mint korábban. Új feladatunk volt, hogy próbáljon arra figyelni amit mutatok és ne az ujjam hegyét nézze. Husifalatkákat kellett elszórnunk magunk köré és azokra mutatva rávenni őt, hogy odanézzen ahová mutatunk. A kutya képes a jeleinkre figyelni, sőt azt is jól értelmezi, ha csak a szemünkkel irányítjuk merre menjen, mit csináljon. Hugo anyja, Picur ezt egészen jól tudja.
A másik feladat nagyon érdekes volt. Az oviban egy kivétellel már mindenki tud ügyesen ülni a gazdija utasítására. Csak az a kérdés, hogy a metakommunikációs jeleinket értelmezi, a jutalomfalatért teszi, vagy a hang-utasítást is kitűnően érti. Az oktató megfogta pórázon a kutyát és nekünk pedig hátat kellett fordítani neki. Így kérni aztán tőle, hogy üljön le. ÉS HUGO LEÜLT!!!! Mindenki csodálatára és az oktató elismerésére is! Igen büszke voltam :-)
A házi feladat erre a hétvégére a fektetés gyakorlása. Klikkerrel esténként jutifalatért megy az edzés. Nagyon élvezi, és Picur is mindent megtesz, hogy ugyanúgy részesedjen a jutalomból.
Amikor fél tíz körül hazaérek alig várják, hogy elővegyem a klikkert és kezdődjön a játék :-)