Mms-t kaptam lájf!

Reggeli ébresztőként a felső szomszéd küldte az smst fotóval. A lábtörlőjéről. Ma minden bizonnyal ők voltak a legszerencsésebbek. Kész mázli, hogy a családfő még csipás szemekkel és imbolygó járással nem lépett bele. Hugo tette le nem kis névjegyét az ajtójuk előtt. Még jó, hogy nekik van a házban a legfejlettebb humorérzékük, és a kutyakakit tökéletes beállításban lefotózták, mielőtt kidobták volna.
Persze, amikor még pizsamában, forró tejeskávéval a kezemben megnéztem az mmsüket előbb kivert a víz, és csak aztán tudtam nevetve válaszolni nekik. Laci pedig máris szaladt hozzájuk takarítani.
A lépcsőházba különben a kutyáknak nem szabadna feljárni, az éjszakai macskainvázió miatt azonban a szagok állandóan csábítják őket. Ráadásul Hugo még viszonylag rendetlenül hagy maga mögött mindent, és kanként ösztönösen jelöl meg fűt, fát, hólapátot.
Egyébként mára, négy hónaposan és egy naposan szobatiszta, jelez és mi is észrevesszük a szándékait, természetesen csak akkor kerül bajba, ha több, mint négy órát hagyjuk egyedül, Picurral a lakásban.
A reggeli kijózanitó ébresztés után kilenckor már úton voltunk a Normafán. Hét ágra sütött a Nap, csillogott a mély hótakaró és ilyen korán még csak alig tizen síeltek. Hazaérve összeszedtük az itt-ott elpottyantott fagyott kutyasz..t, a szomszédok kertjében is körültekintően szétnéztünk, remélve, hogy holnap reggel egyikük sem kezdi suliba vagy munkába menet cipőtalp-pucolással és szidkozódással a napot.