A Népszigeti Kutyaiskola Őrmezői tagozatára mentünk, mert az van legközelebb hozzánk és mert a gazdiképző kutyás oktatók :)a tükörmódszer kidolgozói. A pozitív megerősítésben hisznek, abban hogy jól lehet motiválni a kutyákat jutalomfalattal, dicsérettel.
Hugibugi szombaton, élete első ovis foglakozásán szinte csak két lábon állt és a térdemre támaszkodott. El nem mozdult mellőlem, kis nyusziként bújt mögém, és nem tudott mit kezdeni a többiekkel. Igaz Zorró, egy fekete nyolc hónapos , Hugónál kétszer nagyobb ovistárs kipécézte magának. Az oktatók határozottan, morogva , kemény nagy lépésekkel álltak elé és teremtették rendre.
Nem vittem magammal jutifalatot, de a kölcsönfalatokkal is kitünően boldogultunk. Hugo csüngött rajtam, ezért profin ment a behívás :), csak rám figyelt és száz százalékos biztonsággal ült, ha kértem. Az egy óra alatt nem ment el tőlem három méternél messzebb. Két három fős csapatba osztottak minket , sorversenyeztünk. Bólyák között kellett szlalomoznunk laza pórázzal. Ez is ment. Egyébként alig használnak pórázt a suliban. Mi sem mentünk még túl sokat így Hugoval. Szerintem lesz ez még máshogy, majd könyöröghetek neki, hogy jöjjön már hozzám, és elhúz a pórázzal.
Most azonban az egyetlen harci feladat, hogy ismerkedjen a többiekkel, normálisan reagáljon, játsszon. Több elvárás egyébként az oviban nincs is. Vettünk klikkert , amivel napi 2-3 percet gyakorolhatunk, az izgalmas hanggal azt erősítem meg, amikor a szemembe néz.
.jpg)
