2010. december 29., szerda

Kutyák és fakutyák , avagy mi történt a Balatonnal??





Kutyahidegben még a Balaton hullámaira sem lehet ráismerni! Picur és Hugo csodálkozva vette tudomásul, hogy a kétlábúak járnak a vizen. Rövid hezitálás után ők is rámerészkedtek jégre és boldogan nyalogatták a jégtáblákká fagyott hullámokat, jégkockák után nyargalásztak és egészen szép piruetteket is láthattunk tőlük. A Balcsi lenyűgöző télen is , a Zamárdi szabadstrandról sajnos már sötétedéskor értünk a Siófoki kikötőbe, ahol a tűhegyesre, szálkásra fagyott hullámok között aprócska tavacskákban úszkáltak a kacsák, hattyúk.

2010. december 14., kedd

Amikor a hóember visszanéz


A jános-hegyi hóember találkozón igazi akrobatákkal találkoztunk. Kétségkívül a gravitációra fittyet hányó, negyvenöt fokos szögben minden optikába belevigyorgó hómanus volt a sztár. Ugyanakkor, a két hatalmas bottal hadonászó, ridegen a távolba bámuló zsonglőrnek volt a legcsábítóbb szaga... Picur úgy élvezi a hancúrozást a hóban, mint lánykorában. Hugonak gyakran tátva marad a szája anyja sprintjeit látva:)




2010. december 13., hétfő

Karácsony a hófödte bükkösben - Luca napi csoda


Délben szokásos erdőjáró utunkra indultunk, mert , ha megvan a napi kilométer mennyiségünk, akkor mindannyian kevesebbet ugatunk.
Évi a tévében, Hugo is, Picur meg általában otthon - ( ugyanis többnyire mély álomban őrzi a házat és várja haza a falka másik felét..)
Hótaposó túránk azzal kezdődött, hogy még az utcában megörült egy hölgy a tévésztárnak- merthogy Hugo annyira jó fej a tévében...Hihetetlen , hogy azonnal felismerik , ma munkába menet a benzinkúton a kasszás csaj is reklamált, hogy miért hagytam kint a tévés kutyust az autóban.. (Lassan ideje lesz, hogy az autogramosztás általa bevált módján változtat:) )
A rétesesnél aztán találtunk egy klassz zsákmányt, a kék pöttyös labdával legalább tíz percet fociztunk a puha hóban. Aztán bevetettük magunkat az erdőbe, és a bükkös ösvényen kötöttünk ki. Valahogy mindannyiunkat arra vitt a szimatunk.
A hegyoldalban ragyogó napsütésben és vakító hóban néztünk le a fekete városra. Az erdő mélyén pedig Hugo-rettentő, furcsa hangokra lettünk figyelmesek. Az égig érő bükkfák a szélben összeverik ágaikat, mintha hatalmas agancsú szarvasok harcolnának egymással. A kongó csattanások a hóval fedett erdőben, -ahová csak a nap sugarai képesek akadály nélkül bekúszni- , félelmetes rianásoknak, roppant óriások ijesztő fenyegetéseinek tűnnek. Hugo többször dermedten leült, vagy megállt és fülelt, keresve a tekintetemet. Nyüszögött is , hogy mondjak már legyek szíves valami nagyon biztatót, de azonnyomban!!
Luca napján a fehér erdő elvarázsolt bennünket, önfeledten hancúrozva indultunk hazafelé amikor a karácsonyi gömbök is ránk nevettek. ----A János-hegyi bükkösben, az örökerdőben hirtelen örök budainak kezdtem érezni magam:) Az ősz után a télbe is beleszerettem:))))











2010. december 9., csütörtök

SZUPERBULI!! Öten egy labdáért

Ismét összefutottunk Shakirával aki vidáman labdázott Zorkával, a hét hónapos golden retrieverrel. Hugo nem bírta fékezni kiváncsiságát és bemutatkozott . Picur távolságtartóan kapcsolódott be a játékba, aztán egyszer csak vidáman loholva rátört a társaságra Godot és így a nagy kutyák hirtelen sokkal többen lettek a náluk kisebb termetűeknél...

2010. december 4., szombat

Harcikutyák mókus-lesen?

Amíg Picur kitartóan keresi a mókust, addig az ő farka sokkal jobban izgatja a harcias-játékos kedvében lévő Hugot:) Picur 2:37-nél tüneményes:)

2010. december 3., péntek

JÉGKORSZAK DEC.2.

Kicsúszott a lábunk alól a talaj!!!! Picur elképedve tapasztalta, hogy képtelen fékezni és egyre gyorsabban csúszik a völgybe. Hihetetlen volt látni ahogy tehetetlenül sodródik, hiába próbál a mellső lábaival futni, a hátsók nem tapadtak:) Hugo is csak nézett utána, aztán ő következett...

2010. december 2., csütörtök

A jég hátán is erdőt járunk! Páncélozott Normafa








András napján, November 3o-án a jég az úr! Mifelénk olyan mintha egy gigantikus négercsók tetején mászkálnánk...
A szombat reggelre leesett 2o-3o centis hótakarót keddre kemény jégpáncél vonta be. Hugo esett-kelt, lábai négyfelé csúsztak, vagy a tíz kilós kiskutya elveszítve az egyensúlyát az oldalán fekve tett meg métereket:) Féltettem a beköszöntött Jégkorszakhoz villámgyorsan alkalmazkodni próbáló kis csapatot, aprócska falkát, nehogy a tappancsaik alatt be-beszakadó jég megvágja őket. Sajnos azonban meg kellett állapítanom, hogy a hirtelen klímaváltozás először a kutyák hallására hat, de az is lehet, hogy azonnal felborítja a falkában kialakult hierarchiát.
Vagy csak egyszerűen még mindig lúzer gazdi vagyok....