Megszületett Picur fia. Óriási kölyök. A testvére is az volt. Picur hősiesen küzdött, mindent úgy csinált ahogy a nagy könyvben meg van írva és ahogyan azt ezer meg ezer éve teszik a szukák. Kb. három nappal az ellés előtt próbált mindenből vackot kaparni. Már egy hete behoztunk neki egy nagy papírdobozt, vágtunk rajta ajtót is, de csak az utolsó 48 órában tetszett meg neki. Akkor már magától is befeküdt.
Okt. 3-án az Állatok Világnapján , a vemhesség 63.napján már reggel lihegett. A fájások jelentkeztek. A tekintete is megváltozott.
Dél volt amikor már sűrűn követték egymást a görcsök. Megjelent a sárgászöldes buborék-hólyag és azt követően kb .legfeljebb tíz perce a kis szuka egyik lába. Egész héten szurkoltam ,hogy minden időben történjen, és így szombaton végig Picur mellett tudjak lenni. Amikor megláttam a kicsi hatalmas tappancsát összeszorult a szívem. Akkor még azt hittem az egyik melső pracli, de hamar jött a másik hátsóláb és a farkinca. Picur meg csak nyomott és nyomott , de a két lábacska ugyanott maradt. Egy millimétert sem tudott tovább csúszni. Tudtam, hogy a pici végtagokat húzni nem szabad, de nem volt más ahol meg lehetett volna fogni a kölyköt, hogy segíthessek. Ekkor már hívtuk a dokit, hogy hátha telefonon tud vmit tanácsolni, de lehetetlen küzdelemnek tűnt. Egy perc múlva már az autóban voltunk, Pic a dobozban lihegett és hangosan nyögve tolt, nyeltem a könnyeimet Aci úgy vezetett mint egy profi mentős.
Az orvos még megrópálta kihúzni a kicsit, Picur még mindig igyekezett , de esélye sem volt. A kölyök óriásbébiként beszorult a szülőcsatornába.
Kértem, hogy az altatásnál még had legyek vele, hogy érezze a szagom. Aztán kint vártunk. A doki annyit mondott még, hogy a kicsit nem biztos, hogy meg tudja menteni. Már csak Picurért aggódtunk.
Fél 3 után , de lehet már 3 is volt amikor az asszisztens megjelent egy papírtörlőkbe bugyolált kutyussal, melegítsük és dörzsölgessük, amíg az anyaállat magához tér. Ordas nyüszögött, a váróteremben lévő többi állatbarát azt hitte macska. Aztán sorra meglesték.
Picurkához bemehettem, állt kábán az asztalon remegett és az asszisztens megjegyezte, hogy egy kis farkcsóválás azért jár a gazdinak. :) Az első kölyök a kis szuka elpusztult, csak visszafelé húzva tudták kivenni.
A kérdés az volt, hogy Pic a műtét után a fertőtlenítő , altató , gyógyszerszagok mellett el tudja-e hamar fogadni a kiskutyát.
Most napokig antibiotikumot, fájdalomcsillapítót és méhösszehúzódást segítő cseppeket kap.
Anyatigrisként nyalogatja, szoptatja, őrzi, melengeti a fiát. Az elmúlt harminhat órában kétszer futott ki pisilni. A doboz mellé tettünk vizet, tápot. Rengeteget iszik, és eszeget is.
-003.jpg)
