Tegnapelőtt voltunk életem legszörnyűbb helyén. Már a környéken elviselhetetlen a szag! Ráadásul hallod a sok síró, szenvedő kutyakollégát...
Nem tudom, miért kellett Évinek és Acinak engem odacipelni.
Legszívesebben elmenekültem volna. Nem volt más választásom: Évihez bújtam, ahogy csak tudtam. Egy vadidegen rossz-szagú-kezű kétlábú nyomkodta a hasamat. Esküszöm, ha nem ezen a ronda helyen vagyunk, nagyon megharapom.
Ne tapogassa senki a hasamat!!!
Akkor aztán jött egy másik, bekente a hasamat valamivel. Mindenki rám hajolt, alig kaptam levegőt. Éreztem, hogy Évi is ideges.
Aztán, nem tudom miért, de azon a jó, kedves hangján felkiáltott: "Jaj de jó, látom, ott dobog a szíve!!" és ettől mindenkinek jobb kedve lett.
Csak én voltam még mindig tiszta ideg, de aztán Évi fölkapott és kiengedett Acihoz.
Olyan gyorsan rohantam, mindenki nevetett rajtam a rendelőben. Persze azt nem tudták, min mentem keresztül.
Nem tudom, miért volt erre szükség, én már legalább ötven napja tudom, amit ezek csak most hisznek el (Piros persze rögtön tudta, de ő mindig rögtön tudja, mer tudta a ....ról is, meg a ....ról is, mikor látta a tévében.)
Drukkoljatok, hamarosan jön a nap. Már keresem a fészket nekik. Még nincs meg. Kicsit aggódom...
Az apuka egyébként nagyon jóképű. Első látásra tudtam, hogy ő az igazi. Sajnos azóta nem találkoztunk... Most nem tartjuk a kapcsolatot. De tudom, hogy ő is tudja. Az egyik kölykünket ő nevelheti. Ja, Petinek hívják. Szépségversenyt is nyert. Úgyanúgy szeret ugrálni, mint én, szeret pancsolni a vízben és hihetetlenül sokat tud futni. Igazi pasi! Kicsivel nagyobb nálam, és pont olyan gomborr-gombszem, mint én. Legközelebb teszek ide egy fotót róla. Ő Falusi Mariannal lakik.
